Sokan azt gondolják, hogy amikor honlapot tervezek, akkor csak leülök a számítógép elé, és már kattintgatom is össze. De ez nem így van. Mielőtt bármit is tennék, tudatosan átgondolom az adott vállalkozás céljait.
Évek tapasztalata sűrűsödik abba, ahogy egy oldalt – minden apró részletet figyelmbe véve – felépítek.
Ebben a cikkben megmutatom, mire figyelek akkor, amikor webdesign tervet készítek, és miért. Ezek azok az alapok, amelyek egy honlapot jól működővé tesznek.
A webdesign elvek minden vállalkozásra érvényesek, nem változnak attól, hogy kinek készül a honlap.
A válasz, hogy maximum 2-3 főszín és ezek halványabb és erőteljesebb árnyalatai, valamint a fekete, fehér és szürke mint kiegészítők.
Ez nem azért van, mert “ez a divat”, hanem azért, mert az emberi szem szereti a rendet. Ha egy oldal tele van egymástól független, véletlenszerű színekkel, az agy rengeteg energiát fordít az értelmezésre ahelyett, hogy a tartalomra figyelne.
A korlátozott, de tudatosan felépített paletta egységes benyomást kelt, erősíti a brand felismerhetőségét és segít irányítani a látogató figyelmét.
A főszínek árnyalatai (pl. a brand-kék egy világosabb és egy sötétebb változata) rugalmasságot adnak a megjelenésnek anélkül, hogy átláthatatlanságot teremtenének.
Az egyik leghatékonyabb módszer, hogy a gombok és linkek kapjanak egy erőteljes, jól felismerhető színt, amit más elemek nem viselnek.
Ez az úgynevezett kiemelő szín. Feladata, hogy a látogató reflexből tudja, hogy “ha ide kattintok, akkor történik valami.”
Ha ez a szín keveredik más elemekkel, azaz ha például a háttér is ugyanaz, vagy ha a szöveg is ugyanilyen árnyalatú, akkor elveszik a jelzőfunkciója. A felhasználó bizonytalanná válik, és a bizonytalan felhasználó nem kattint rá a gombra, vagy linkre. És azzal, hogy nem kattintja meg a gombot, el is veszett a vásárlónk. Ez a felhasználó nem vásárol, nem foglal időpontot, és nem kér ajánlatot sem.
Ezért tartom be szigorúan azt, hogy az kiemelő szín csak a kattintható elemeken szerepel.
Mert a szem is pihenni akar.
A fehér tér (angolul: white space vagy negative space) nem “üresen maradt hely”. Ez egy tudatosan fehéren hagyott tér, ami segít szétválasztani a tartalmi egységeket, vezeti a tekintetet a következő fontos elem felé, és megakadályozza a vizuális túlterhelést. Gyakorlatilag “fellélegezhet” egy-egy pillanatra a felhasználó szeme és agya.
Egy zsúfolt oldal, ahol minden elem egymás hegyén-hátán van, leterheli a felhasználó figyelmét. Az ember nem tudja, hová nézzen. A fehér tér pedig egyfajta rendet teremt, ami elmondja, hogy “most ide figyelj.”
Az egyik leggyakoribb hiba, amit látok: az ügyfelek azt gondolják, minél több információ kerül az oldalra, annál jobb. Pedig a kevesebb, elrendezett tartalom mindig hatásosabb, mint a sok, zsúfolt.
Egyszerűen megfogalmazva az, amikor minden főcím ugyanolyan az egész oldalon, minden alcím is ugyanolyan és minden törzsszöveg ugyanolyan betűméretű, betűtípusú és sortávolságú.
Miért? Mert a tipográfia is egy rendszert kell, hogy alkosson. Ha a látogató egyszer megtanulja, hogy a nagy, félkövér szöveg = főcím, a kisebb, normál szedés = törzsszöveg, akkor az agya automatikusan értelmezi az oldalt, és a figyelme a tartalomra összpontosulhat, nem a formátum megfejtésére.
Ha az oldalon 4 különböző méretű “főcím”, több különböző betűtípus és véletlenszerűen alkalmazott kiemelések vannak, az agynak többletmunkát adunk. A felhasználó fáradt lesz, és fáradt felhasználó hamarabb hagyja el az oldalt.
Az történik, hogy így aztán semmi nem lesz kiemelve.
Ez az egyik leggyakrabban visszatérő jelenség, amit a munkám során tapasztalok. Minél többféle eszközzel próbálja valaki a szerinte fontos szövegrészeket hangsúlyozni – félkövér, aláhúzott, nagyobb betű, más szín, doboz, ikon, animáció –, annál inkább elveszik a kiemelések súlya. Épp ellenkező hatást érünk el, mint amit szerettünk volna.
A figyelemirányítás akkor működik, ha van kontraszt.
Az ökölszabály ez: minden oldalegységen, szekción belül legyen egy vizuális főszereplő, és a többi tartalom ehhez igazodjon.
Olyanokat, amelyek igényesek és lehetőleg nem elcsépelt stockfotók.
Ne sajnáld az időt és energiát egy jó brandfotó-sorozatra, mert abban lesznek rólad is jó minőségű portrék, pillanatképek a munkádról, és készülhetnek hangulatfotók is különféle illusztrációkhoz.
Ha nincs lehetőséged saját fotókat készíttetni, a stockfotóknál érdemes kerülni az agyonhasznált, mesterkélt képeket. Vannak olyan platformok, ahol természetesebb, kevésbé unalmas képeket lehet találni.
A rossz képminőség az egyik legerősebben rontja a hitelesség-érzetet. Egy elmosódott, rosszul bevilágított fotó azonnal azt sugallja, hogy a weboldal tulajdonosa nem törődik a részletekkel. És ha nem törődik a részletekkel a jól látható felszínen, akkor vajon eléggé törődik-e az ügyfeleivel?
Amire mindig figyelek még a képeknél:
Az elemek elrendezése úgy, hogy a látogató szeme automatikusan a legfontosabb információtól haladjon a kevésbé fontos felé.
Ezt nem véletlenszerűen érem el, tudatosan tervezem meg:
Ha a hierarchia nem egyértelmű, a látogató nem tudja, hová nézzen, és bezárja az oldalt.
Egy weboldal nem azért jó, mert szép. Azért jó, mert működik. Mert elvezeti a látogatót oda, ahol a te üzleti célod van. A kapcsolatfelvételhez, a vásárláshoz, vagy az időpontfoglaláshoz.
A fenti webdesign elvek mind ezt a célt szolgálják. Ezek nem kifejezetten csak esztétikai szabályok, hanem olyan eszközök, amelyekkel megszólítjuk, megtartjuk és irányítjuk a felhasználót. Bizalmat építünk ki és arra ösztönözzük, hogy hajtsa végre azt a célt, amit mi tűztünk ki elé.
Én ezért nem engedek ezekből.
A munkám elsősorban nem a honlap kinézetéről szól, mindamellett, hogy az is kifejezetten fontos.
Nekem az az elsődleges célom, hogy a te vállalkozásod elérje a céljait. És ehhez fontos a webdesign elvek betartása.
Ha kérdésed van, hogyan néz ki ez a gyakorlatban a te vállalkozásod esetén, foglalj egy ingyenes konzultációt, szívesen megmutatom!
