Van egy kedves vállalkozó ismerősöm, Viki.
Viki körülbelül húsz éve magántanárként dolgozik, ez a szakmája, ez az élete. Több mint egy éve foglalkoztatja a gondolat, hogy megújítja a régi honlapját, hiszen az az oldal még egy másik korszakában készült, és mára már nem tükrözi azt, amivé Viki és a vállalkozása az évek alatt vált. Amikor leültünk beszélgetni arról, milyen legyen az új arculat, kiderült, hogy Viki pontosan ott akadt el, ahol a legtöbb vállalkozó szokott. A webdesign kiválasztásánál egyszerűen nem tud dönteni.
Nem azért, mert nincs ízlése, vagy mert ne tudná, mit szeretne megmutatni szakmailag. Épp ellenkezőleg. Nagyon is tisztában van azzal, hogy kiket tanít, hogyan dolgozik és mi az ő egyedi, utánozhatatlan hangja. Vikinek saját módszere van, tehát Viki nagyon is okos, és nagyon is ott van a topon a saját szakmájában, de ennek megmutatása óriási gondot okoz neki. Mert amire ma azt mondja, hogy „Igen, ez az! Ez a szín tetszik!", arra holnap már legyint, és szíve szerint mégis a másikat választaná. Amikor a színekről, formákról, betűtípusokról kellene döntenie, vagyis mindarról, amiből egy webdesign felépül, mindig elbizonytalanodik.
Végignéztünk már vele több színpalettát is. Olyanokat, amelyek illenek a tevékenységéhez, a célközönségéhez és ahhoz a hangulathoz is, amit közvetíteni szeretne. De a döntés még mindig nem született meg. Aztán olyan színeket is alapul vettünk, amik valamiért egyszerűen csak tetszenek neki akkor is, ha nem tudja pontosan megindokolni, miért. És mégsem tud választani.
Ez a fajta bizonytalanság rendkívül gyakori, és szeretném leszögezni, hogy ez nem hiba, nem gyengeség és nem is az elszántság hiánya. Sőt, tulajdonképpen jó jel. Azt jelenti, hogy Viki komolyan veszi a saját márkáját, és nem akar felületesen dönteni valamiről, ami hosszú időn keresztül képviseli majd őt.
A webdesign ugyanis nem csak egy technikai részlet a weboldalépítés folyamatában. Ez lesz az első benyomás, amit a látogató szerez róla, még mielőtt egyetlen mondatot is elolvasna a szolgáltatásairól.
És sokszor sajnos pont ez az, ami képes megbénítani is a döntést.
Ilyenkor szoktam előhozni egy nagyon egyszerű hasonlatot:
Te is voltál gyerek és neked is van gyereked. Képzeld el, hogy felkínálsz neki egy marék cukorkát, amiben van málnás, karamellás, alma ízű és még egy csomó féle, de a gyerek egyszerre csak egy darabot választhat! És ha cukorkát szeretne, akkor itt és most el kell döntenie, melyik lesz az az egy, amit most meg fog kóstolni. Persze majd legközelebb választ egy másikat és aztán sorban a többit. Az is lehet, hogy megtetszik neki az, amit legelőször választott…
A legfontosabb üzenet, amit Vikinek is elmondtam, hogy akkor tudod meg, hogy számodra megfelelő-e a kiválasztott webdesign, ha elkezded használni. Amíg csak gondolatban forgatod a színeket, a formákat, a betűtípusokat a fejedben, addig mindegyik lehetőség egyformán vonzónak és egyformán bizonytalannak is tűnik. Csak akkor derül ki, hogy egy adott webdesign illik-e hozzád, ha megszületik. Ha élesben látod. Ha a látogatóid reagálnak rá, és ha te magad nap mint nap igent mondasz rá.
A döntésnek nem arról kellene szólnia, hogy megtaláld az egyetlen tökéletes, hibátlan variációt, hanem arról, hogy kiválassz egyet a jó lehetőségek közül, elindítsd, és hagyd, hogy a használat, a valóság megmutassa, hogy tud-e működni hosszú távon. Tudsz-e együtt élni vele?
A webdesign nem egy visszavonhatatlan döntés, amit egyszer meghozol, és onnantól kőbe van vésve, hanem egy folyamatosan tesztelés alatt álló, változtatható dolog.
Egy webdesign kiválasztása soha nem egy visszavonhatatlan, örök érvényű döntés. Nem arról van szó, hogy egyszer és mindenkorra el kell köteleződnöd egy színpaletta, egy betűtípus vagy egy formavilág mellett, és onnantól kezdve nincs visszaút. Ha gyorsan összeszámolom, nekem a közel tíz év alatt minimum 6-szor változott az arculatom. Ez olyan szempontból hiba, hogy így nem tudok egy nagyon erős, megjegyezhető brandet felépíteni, de hát nálam is gyakran változott az ízlés.
A webdesign egy élő, alakítható dolog, amelyet bármikor tovább lehet fejleszteni, finomítani, akár teljesen újra is lehet gondolni, attól függetlenül, hogy mennyi idő telt el az elindítása óta. Amit most a fejedben forgatsz, azt egyszerűen nem tudod élőben elképzelni addig, amíg meg nem valósul. A webdesign pontosan erre való. Hogy azt, ami elvont ötletként létezik a gondolataidban, kézzelfoghatóvá, láthatóvá, átélhetővé tegye. És mivel bármikor átírható, nem kell attól félni, hogy egy rosszul bejósolt döntés örökre magával rántja a márkát, legfeljebb finomítani kell rajta útközben.
Miután Viki kiválasztja majd a végleges webdesignt, és elindul vele az új honlap, onnantól kezdve egyfajta megfigyelő szerepbe kerül.
Ha azt tapasztalja, hogy a látogatói szívesen időznek az oldalán, könnyen megtalálják, amit keresnek, és ő maga sem idegenkedik a végeredménytől, amikor ránéz, akkor minden jel arra mutat, hogy jól választott. Ilyenkor a webdesign nyugodtan szolgálhatja őt hosszú éveken keresztül, hiszen betölti a funkcióját. Hitelesen képviseli a márkáját, és nem áll az útjában annak, hogy az emberek kapcsolatba lépjenek vele.
Ha viszont azt veszi észre, hogy valamiért elmaradnak a látogatók, érdemes elgondolkodni, hogy nem volt-e rossz az irány. Nem biztos, hogy a webdesign a hibás. Lehet, hogy egészen más tényezők állnak a háttérben, mondjuk a tartalom, a marketingcsatornák vagy éppen a piaci helyzet. De ha minden mást megvizsgált, és a design felől is szeretne közelíteni a megoldáshoz, bátran megpróbálhat rajta változtatni. Ez egy teljesen normális, egészséges folyamat, nem pedig a korábbi döntés kudarcának beismerése.
Előfordulhat, hogy Viki idővel azt érzi, hogy ez a webdesign mégsem az igazi, valamiért nem tud vele azonosulni, nem őt tükrözi vissza, amikor ránéz. Ilyenkor is van kiút. Nem kell az egészet lebontani és elölről kezdeni, gyakran elég egyetlen színen finomítani, vagy éppen a teljes palettát lecserélni valami olyanra, ami jobban illeszkedik hozzá abban a pillanatban. A webdesign rugalmassága éppen ebben rejlik, hogy mindig van tér a további formálásra.
Fontos, hogy tudd, a webdesign messze nem merül ki a színek kiválasztásában, még ha a színkérdés szokott is a legtöbb fejtörést okozni.
Ugyanilyen súllyal esik latba az is, hogy milyen betűtípusokat választunk. A fontválasztás nem csak olvashatósági kérdés. A fontok saját hangulatot, saját érzelmi töltetet hordoznak. Egy kerekded, barátságos betűtípus egészen más érzést kelt, mint egy szikár, letisztult, modern karakterkészlet, pedig ugyanazt a szöveget jeleníthetik meg.
És ott vannak a formák is. Egy webdesignban megjelenhetnek lágy, lekerekített elemek, amelyek közvetlenséget és barátságosságot sugallnak, de éppúgy szóba jöhetnek szögletes, határozott vonalak, amelyek inkább a magabiztosságot, a rendszerezettséget közvetítik. Sőt, akár teljesen kör alakú, absztrakt megjelenítés is elképzelhető, ha az illik leginkább az adott márka karakteréhez. Mindezek az elemek – a színek, a betűtípusok és a formák – együtt alkotják azt, amit végül webdesignnak nevezünk, és mindegyik önmagában is képes megváltoztatni azt az érzést, amit egy látogató a honlapra érkezve átél.
Viki története minden olyan vállalkozónak szól, aki most áll a saját honlapja megújítása előtt, és hónapok, akár évek óta forgatja a fejében, milyen legyen a végleges arculat. A megoldás nem az, hogy a végtelenségig keresed a hibátlan, helyes webdesignt, mert ilyen nincs. A fejben zajló mérlegelés sem fogja önmagában eldönteni a kérdést.
A megoldás az, hogy a jó lehetőségek közül kiválasztasz egyet, engeded, hogy megszülessen, és hagyod, hogy a valóság, a napi használat bizonyítsa be, mennyire illik hozzád. Ha jól működik, használhatod hosszú éveken át. Ha valami nem stimmel, finomíthatsz rajta. Ha pedig teljesen másra vágysz, bármikor átírhatod. Akár egyetlen színt, akár az egész webdesignt. Mert soha nem egy egyszeri, visszafordíthatatlan ítéletről van szó.
Hidd el, egy jól felépített weboldal nemcsak a vállalkozásodat emeli új szintre, de téged is más szemmel láttat az ügyfelek és partnerek körében.
